Az orvosi aloé (Aloe Vera) a liliomfélék családjába tartozik, noha nagyon hasonlít a kaktuszhoz. Ez a család több mint 300 fajt foglal magába, melyek más gyógynövényekkel, például a hagymával, a fokhagymával, és a spárgával vannak rokonságban. Az aloé szárazságkedvelő növény, a legtöbb faja Afrikából származik. Természetes élőhelyén a legtöbb aloé-faj télen virágzik. Az aloé növények általában rozettaszerűen elhelyezkedő, kard alakú, szúrós levelekkel rendelkeznek - írja az Édenkert Magazin.

Az Aloe vera növényt több érdekes dologra is használják. Az Aloe sisalina (szizálkender) rostjaiból kötelet és zsineget készítenek, például a széna-és szalmabálák összekötözésére használt bálázó zsineg is ebből a növényből készül. Kaparó rudakat is készítenek belőle a macskák részére. Az Aloe americana nevű növényt viszont ennél sokkal érdekesebb dologra használják: a mexikóiak ebből készítik a tequila nevű szeszesitalt, a mexikói agavépálinkát. Ebből is láthatjuk, hogy az aloénak a jól ismert gyógyászati alkalmazásain túl számos különböző felhasználási területe van.

Az Aloe vera

Az Aloe vera négyéves korában válik éretté, az élettartalma pedig körübelül 12 év. Szúrós, elkeskenyedő levelei mintegy 60 cm hosszúak, és 10 cm szélesek. Magokat termelő virágzó szára, amely elérheti a 90 cm-es magasságot, a növény közepéből nő ki. Az aloé ivartalan szaporodásra is képes, ilyenkor ki gyökérhajtások, vagy "fattyak" nőnek ki a tövéből. A növény külső leveleit gyűjtik össze, és a gélt szűréssel nyerik ki belőle.

Eddig összesen 75 tápanyagot mutattak ki az Aloe vera géljében. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

Lignin: fás anyag, a cellulózzal együtt fordul elő. Kimutatták, hogy behatol a bőrbe, és valószínűleg segít az aloé-gélnek bejutni a bőr szerkezetébe.

Szaponinok: Antiszeptikus hatású, természetes szappanszerű tisztítószerek, amelyek kiválóak a bőr tisztítására.

Antrakinonok: 12 féle antrakinont azonosítottak. A gél nedvrétegében találhatók, régen hashajtó és purgáló hatásuk miatt használták az állatoknál.

Krizofánsav és emodin: Ezek a vegyületek előnyös hatásúak egyes bőrbetegségek, például a pikkelysömör és a tarlósömör esetén.

Fahéjsav: Segít lebontani a bőrön található elhalt szöveteket.

Antracén: Az antracén dimetil-szulfoxiddá alakul át, természetes gyulladáscsökkentő, kiváló a csontozat és az izomrendszer gyulladásos bántalmai, az izületek, inak, szalagok és izmok sérülései ellen.

Az antrakinonok emellett meglehetősen erős fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek. Azt is kimutatták róluk, hogy gátolják a baktériumok, vírusok, gombák és élesztőgombák szaporodását.